Azt mondják, a jutalom mindig működik. Matrica a bevetett ágyért, csillag a levitt szemétért, édesség a rendbe tett szobáért. A gyerekek örülnek, a munka pedig elkészül.
Az első hetekben tényleg így tűnik. Aztán olyan kérdések jelennek meg, amelyekre a szülők nem számítottak.
Mit mutatott a filctollas kísérlet?
Mark Lepper, David Greene és Richard Nisbett pszichológusok 1973-ban olyan óvodásokat figyeltek meg, akik szerettek filctollal rajzolni. Az egyik csoportnak előre oklevelet ígértek a rajzolásért. A másik nem számított oklevélre.
Egy-két héttel később, amikor már senki sem ígért oklevelet, azok a gyerekek, akik korábban vártak rá, kevesebbet rajzoltak a szabadidejükben, mint a többiek. Egy tevékenység, amelyet szerettek, jutalomért végzett munkává vált. Amikor a jutalom eltűnt, eltűnt a kedv is.
A háztartásra ebből egy egyszerű szabály következik. A mindennapi dologért adott jutalom alkuvá teszi azt. Egy alkut pedig vissza lehet utasítani.
A munka három fajtája otthon
Segít megkülönböztetni, milyen munkáról van szó.
Mindennapi hozzájárulás. Megteríteni, elvinni a tányért, beágyazni, levinni a szemetest, amely a tiéd. Ezt mindenki megteszi, aki a háztartásban él, és ezért nem jár jutalom. Sem a gyerekeknek, sem a felnőtteknek.
Pluszmunka. Segíteni a garázs kitakarításában, lemosni az autót, egy egész délután vigyázni a testvérre. Valami, ami túlmutat egy átlagos napon. Itt lehet értelme a jutalomnak, ha előre megbeszélték.
Új készség vagy önmagunk felülmúlása. Az első egyedül főzött vacsora, az első hét, amikor a gyerek minden nap maga pakolta be a táskáját. Itt nem fizetségről van szó, hanem ünneplésről.
Az elismerés nem jutalom
A mindennapi hozzájárulás nem érdemel jutalmat, elismerést viszont igen. A különbség abban van, mi történik utána. A jutalmat be lehet váltani, és elvárják. Az elismerés csak annyit mond: látszik a munkád.
A konkrét elismerés működik a legjobban. Nem az, hogy „ügyes”, hanem az, hogy „le van víve a szemét, és senkinek sem kellett szólnia”. Egy ilyen mondat erősíti az önállóságot, és semmit sem ígér a jövőre.
Az elismerésnél az is segít, ha tudjuk, hogy a feladatok nem egyformán nehezek. Egy feladat terhelési pontszáma az időt is figyelembe veszi, és azt is, mennyi gondolkodást igényel. Az a gyerek, aki maga veszi észre, hogy meg kell locsolni a virágokat, többet tett, mint az, aki utasításra locsolta meg őket.
Ez a felnőttekre is igaz
A partnerek között gyakran ugyanez történik. „Köszönöm, hogy segítettél elmosogatni.” Kedvesen hangzik, de rejtett üzenetet hordoz: a mosogatás az enyém, te pedig szívességet tettél nekem.
A felnőttek mindennapi hozzájárulásánál ugyanaz a szabály segít, mint a gyerekeknél. Elismerés igen, szívességért járó hála nem. Az elismerésnek pedig mindkét irányba kell áramlania, a láthatatlan munka felé is, amelyet senki sem lát: a tervezés, a határidők figyelése és azoknak a dolgoknak a fejben tartása felé, amelyek különben kimaradnának.
Hogyan állítsák be a jutalmakat, hogy működjenek?
- Írják össze a mindennapi hozzájárulást. Mit végez a háztartás minden tagja az életkora szerint, jutalom nélkül.
- Írják össze a pluszmunkákat. Mi az, ami túlmutat egy átlagos napon, és amiért jutalom járhat.
- A jutalmakról előre jussanak megállapodásra. Ne munka közben, és ne alkudozás formájában. A gyerek tudja, mit miért kap, még mielőtt elkezdené.
- A jutalom legyen arányos az erőfeszítéssel. Az autómosásért más jár, mint egy egész napos pincetakarításért.
- A jutalmat nem vonják vissza büntetésként. Amit a gyerek egyszer pluszmunkáért kapott, azt más csínytevés miatt nem veszik el tőle.
A legjobb jutalom gyakran az idő
A jutalomnak nem kell tárgynak vagy pénznek lennie. Gyakran a közös idő vagy a szabadidő hat a legjobban: egy délután, amikor a gyereknek semmit sem kell csinálnia, egy kirándulás, amelyet ő választ, egy este, amikor tovább olvashat.
Ugyanez igaz a felnőttekre. Ha az egyik partner az egész hétvégét a felújítás utáni takarítással töltötte, a legjobb köszönet nem egy ajándék, hanem egy vasárnap pihenésre, amikor senki sem akar tőle semmit.
Hol húzódik a határ?
A hozzájárulás és a jutalom közötti határ nem azon múlik, mennyire nehéz egy feladat. Azon múlik, hogy a közös élethez tartozik-e. Ami mindenkié, azt jutalom nélkül, elismeréssel végzik. Ami túlmutat egy átlagos napon, az kiérdemelhet jutalmat.